Összeállításunkban a magyar bv-ben folyó munkáról mutatunk egy általános képet, melyben kitérünk arra, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a börtönökön belül arra, hogy az elítéltet sikerrel visszavezessék a társadalomba. Megszólal egy elítélt is, aki szerint a rabok fele “javul meg” az elzárás hatására. Kiegészítjük mindezt azzal, hogy az alternatív büntetési formáknak milyen mozgásterük lehetne, hol vehetnének le terhet a börtönrendszerről és milyen akadályok nehezítik ezt.

Zsúfoltság után

Magyarország éveken keresztül túlzsúfoltsággal küzdött a börtönökben, az elmúlt évtized közepén nem volt ritka, hogy 130-140 százalékos volt az intézmények átlagos telítettsége. Mára ez megszűnt, ennek hátteréről Horváth Attila bv ezredest, a BvOP Biztonsági Szolgálatának vezetőjét kérdeztük.

– A férőhelybővítési programunknak köszönhetően több ezer új hely létesült az elmúlt évek során, de az igazi áttörést tavaly előtt értük el – kezdte válaszát az ezredes. – 2020-ban ugyanis sikerült 100 százalék alá csökkentenünk a fogvatartotti telítettséget. Érdemes visszatekinteni a korábbi évekre: 2013-ban például még 146 százalékos volt a telítettségi mutató, amely 2020 végére 96-ra csökkent. Mindehhez nagymértékben hozzájárult, hogy 2019-ben átadtuk hazánk legújabb börtönét Kiskunhalason, amely 472 fős kapacitással növelte meg a befogadó képességünket. A férőhelybővítés mellett a beruházás fontos eleme volt a beköltöző rabok munkáltatását biztosító szabás-varrási tevékenység infrastruktúrájának megteremtése.

A fejlesztés következő állomásaként 2020-ban 10 meglévő börtönben új objektumokat építettek. Állampusztán, Pálhalmán, Sopronkőhidán és Szegeden 110, Tökölön 220, Baracskán, Veszprémben 330, Kiskunhalason, Tiszalökön 440, Miskolcon pedig 550 fogvatartott – összesen 2750 ember – befogadására alkalmasak az új intézeti épületszárnyak. 2020 őszére elkészült a Büntetés-végrehajtási Egészségügyi Központja is Berettyóújfaluban, 194 ággyal. Az új kórház országos szinten biztosítja a fogvatartottak egészségügyi ellátását, falai között adottak a hosszú távú ápolás, őrzés, és járóbeteg-szakellátás feltételei egyaránt. Nőtt a bv-ben dolgozók száma is, 2020-ban összesen 2468 új kollégát vettek állományba.

Eurologus: Jelenleg vannak Magyarországon nagyon régi és nagyon új börtönök is. Mennyiben különbözik az élet ezekben, jelent-e más-más feladatot a mindennapok szervezése?

H.A.: Valamennyi hazai büntetés-végrehajtási intézetben ugyanúgy zajlik a mindennapi élet, a fogvatartottak napirendjét pontosan ugyanazok az előírások szabályozzák a régebbi és az új börtönökben is. A szabadságvesztés végrehajtása során az elítélt kockázati elemzése, magatartása és a reintegrációs tevékenységben való részvétele határozza meg a napirendjét. Az egyes fokozatokon (fegyház, börtön, fogház) belül a végrehajtás rendje, az elítélt részére adható kedvezmények az egyes fokozatokhoz kapcsolódó rezsimszabályok szerint eltérőek lehetnek. Így az elítélt általános, enyhébb és szigorúbb rezsimszabályok alá sorolható be. Valójában ezek a szabályok sokkal inkább meghatározzák mind a fogvatartott mindennapi életét, mind a felügyelet benti tevékenységeinek körét, mint az, hogy egy régebbi vagy egy újabb börtönben vannak.

EUrologus: A modern büntetés-végrehajtásban megjelennek az alternatív büntetési módok, amelyek már nem csak, vagy nem elsősorban a szabadság elvonására koncentrálnak. Mit gondol ezekről?

H. A.: Alternatív módszereket természetesen a magyar büntetés-végrehajtás is alkalmaz. A reintegrációs őrizet jelentős mértékben támogatja a társadalmi visszailleszkedést, a családi kapcsolatok erősödése mellett a munkakeresést és nem utolsósorban a börtönök telítettségét is csökkentő jogintézmény, amely a társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekményt elkövető elítéltek számára kínál lehetőséget, hogy szabadságvesztésük utolsó hónapjait otthonukban, távfelügyeleti eszközzel biztosítva töltsék.  2020-ban 543 elítélt részesült a kedvezményben.

Akiket muszáj bezárni – majd kiengedni

Az ország valószínűleg legismertebb börtöne a Szegedi Fegyház és Börtön, gyakrabban emlegetett nevén a Csillag, amelynek 1462 fő a befogadóképessége. Az intézet parancsnoka Kopcsik Károly dandártábornok. Ebben a börtönben vannak a legnagyobb számban és arányban a súlyos bűncselekmények elkövetői és azok, akik hosszú éveket, évtizedeket töltenek a rácsok mögött.

EUrologus: A hosszú idős fogvatartottak mennyiben igényelnek más fogvatartási koncepciót, módszert?

Kopcsik Károly: A hosszú időtartamra elítélt fogvatartottak elhelyezésére a büntetés-végrehajtási szervezet ún. Hosszúidős Speciális Részlegeket (HSR) alakított ki, amelyből itt Szegeden is találhatunk egyet. A HSR-en az életfogytig tartó-, vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélteket helyezzük el. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést töltők esetében az elsődleges cél a börtönpopulációba történő beilleszkedés megoldása. Ennek a speciális részlegnek a kialakítása során a büntetés-végrehajtás szervezete különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a fogvatartottak, a többi elítélt, a személyi állomány, az intézet teljes biztonsága, az élet- és vagyonbiztonság megőrzése folyamatos legyen. A körletrészt minden esetben úgy kell kialakítani, hogy az épület többi részétől „hermetikusan” elkülönüljön. Az elítéltek elhelyezésére a körleten lakóegységes zárkák és további helyiségek kerültek kialakításra. Az elítéltek belső életterüket ilyen módon feloszthatják szükségleteiknek megfelelő környezetet teremthetnek.

A hosszúidősekkel történő nevelői foglalkozás legtöbbször nem tér el látványosan a többi fogvatartottétól. Mindkét kategória esetében elsődleges cél a biztonsági kockázat csökkentése, a hosszú időszak hasznosan történő eltöltése, illetve az, hogy a fogvatartottak a közösség életébe megfelelően beilleszkedjenek. Viszont – akár évtizedek múlva – előkerül a kérdés, hogyan lehet a börtönlakót visszavezetni a társadalomba.

EUrologus: A visszailleszkedést milyen eszközökkel tudják segíteni?

K.K.: A büntetés-végrehajtás legfőbb feladata, hogy felkészítse a fogvatartottakat a szabadulás utáni életre. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a fogvatartottak szabadulásukat követően a társadalom hasznos tagjaivá váljanak és kerüljék a bűnöző életmódot. Ezt a tevékenységet, illetve folyamatot reintegrációnak nevezzük. Ennek keretében többek között piacképes szakmákat oktatunk, jóvátételi programokat szervezünk, segítünk befejezni tanulmányaikat. Lényegében a rajztanfolyamtól kezdve a burkoló szakmunkás bizonyítvány megszerzéséig megannyi módszer járul hozzá a kitűzött cél eléréséhez.

A rács túloldalán

Beszélgettünk egy elítélttel is, akivel a járvány miatt személyesen nem találkozhattunk. Így Skype-on kérdeztük a 45 éves Nagy Norbertet, aki a Fővárosi Bv Intézet lakója.

Nagy Norbert: Meg kellett volna már korábban kezdenem a büntetésem letöltését, de menekültem. Nem a börtöntől féltem, hanem a szabadság elvonásától, attól, hogy nem tudom élni az életemet. Végül a rendőrség fogott el és hoztak be. Hét és fél évre ítéltek csalás, sikkasztás, okirat-hamisítás miatt. Körülbelül három évig menekültem, ami azért sikerülhetett, mert külföldön voltam és amikor hazajöttem, akkor fogtak meg. De előbb-utóbb kint is letartóztattak volna. A szökés alatt végig azt gondoltam, hogy én vagyok az okosabb és az ügyesebb, de törvényszerű volt, hogy lebuktam. Ötödik éve vagyok bent, az első másfél év az önsajnálat jegyében telt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek: nem sajnálhatom magam, mert csak én vagyok az ok annak, hogy ide kerültem. Ekkor kezdődött egy tervezés, hogy mit csináljak, hogyan változzak meg. Arra jutottam, hogy tanulnom kell, ki kell használni a bv lehetőségeit. El kellett engednem a játékszenvedélyemet és új célokat kellett kitűznöm. A játékszenvedély miatt elfordult tőlem a családom egy része, a barátaim, folyamatosan hazudoztam, becsaptam másokat és szép lassan mindent elveszítettem magam körül. Ezt nagyon nehéz volt feldolgozni.

EUrologus: Hogyan alakultak a kapcsolatai a börtönön belül?

N. N.: Nyitott személyiségnek gondolom magam, de itt bent inkább távolságtartónak gondolom magam. Meg kell ismernem a másikat ahhoz, hogy meg tudjak nyílni előtte. Azoknak a társaságát keresem, akik hasonlóan gondolkodnak hozzám és meg akarnak változni. És semmiképpen sem akarok olyan emberekkel barátságot kötni, akik később majd visszarántanak. Jelenleg hentesként dolgozok a rabkonyhán, az egyik szakmám szakács. Elvégeztem egy villanyszerelő-iskolát, részt veszek egy regintegrációs tanfolyamon, ahol megtanuljuk a stresszhelyzeteket kezelni, motivációt szerezni, közben nyelveket tanulok. De nehéz úgy a jövőt tervezni, hogy nem látom a jövőt. Még két évem van idebent, az élet meg közben elment mellettem, utol kell magamat meg a kinti világot érni.

Lehet más a büntetés

A büntetés nem csak a szabadságvesztést jelenti. Vannak úgynevezett alternatív büntetés formák is, amelyek bizonyos feltételek mellett ugyanolyan szankciót jelentenek, mint a szabadság elvonása. Ezek alkalmazása, elterjedtsége sokat elárul egy adott ország büntetőpolitikájáról.

A büntetési rendszeren belül, a szabadságvesztés-büntetést elkerülő alternatív büntetések a következők: a felfüggesztett szabadságvesztés, a próbára bocsátás, a feltételes szabadságra bocsátás, amelyek mellett pártfogófelügyelet rendelhető el. Vannak az úgynevezett közösségi büntetések, a közérdekű munka, valamint a jóvátételi munka, amelyek alapvetően a sérelem szimbolikus jóvátételét tűzik ki célul. A szabadságvesztés-büntetés kiváltására szolgáló elektronikus felügyeletet is az alternatívák között említik egyes szerzők. Ide tartoznak azok a büntetések és intézkedések, amelyek szintén a szabadságvesztés helyébe léphetnek, így ide sorolható a pénzbüntetés is.

“Ha nem szabadságvesztés-központú lenne a büntetőpolitika Magyarországon, akkor nem kellene a zsúfoltsággal küzdeni” – mutat rá egy összefüggésre Krámer Lili, kriminológus, a Magyar Helsinki Bizottság büntető igazságszolgáltatással foglalkozó programjának munkatársa. Szerinte a zsúfoltság megszüntetésére nem a börtönök férőhelyeinek növelése a megoldás, hanem a büntetőpolitika megváltoztatása. A helyzetet jól mutatja egy másik adat, a 100 ezer lakosra jutó bebörtönzöttek aránya Európában az elmúlt évtizedben folyamatos csökkenést mutat, míg hazánkban 2010 és 2020 között folyamatosan nő ez a szám. A zsúfoltságot természetesen úgy is lehetne csökkenteni, ha az enyhébb cselekményeket nem szabadságvesztéssel, nem elzárással sújtanák. Összességében: a tudomány és a szakemberek már nagyon régóta tudják, hogy önmagában börtönépítéssel nem lehet hatékonnyá tenni a büntetőpolitikát, attól nem lesz kevesebb elkövető.

Krámer Lili hozzátette azt is, hogy a börtönök fejlesztésének van értelme, hiszen vannak, akiket muszáj szabadságvesztéssel sújtani, de

A Magyar Helsinki Bizottság részt vesz egy nemzetközi összehasonlító felmérésben, amelynek célja, hogy európai képet lehessen kapni az alternatív büntetésekről.

“Az alternatív büntetéseket tartalmazó magyar eszköztár nemzetközi összehasonlításban megfelelő, a Btk. ide vonatkozó szabályozása modernnek mondható” – folytatta Krámer Lili. “A mi kutatásunk szerint a probléma abban rejlik, hogy nincs megfelelő támogatás a jogalkalmazók számára. Idetartozik a bíróságot, az ügyészség, a pártfogó felügyelet. A kutatásunk eredményei szerint ha az érintett szakmák között lenne párbeszéd, akkor talán nagyobb mértékben alkalmaznák az alternatív szankciókat, mert nagyobb bizalom alakulna ki azok teljesülésében”.

A Magyar Helsinki Bizottság már 2016-ban megfogalmazta azokat a javaslatait, amelyeknek célja a börtönben lévő emberek számának ésszerű és indokolható csökkentése lenne. Ezek között megemlítették például, hogy “a büntető törvénykönyv túl nagy hangsúlyt helyez a szabadságvesztésre, más, szabadságelvonással nem járó büntetésekkel szemben és olyan csekélyebb súlyú bűncselekmények esetén is rögtön börtönbüntetéssel fenyeget, mint például a garázdaság, a járművezetés ittas állapotban vagy a lopás alapesete”. Azt is javasolták, hogy bővítsék ki a reintegrációs őrizet lehetőségét. Úgy érvelnek, hogy a büntetés célja bizonyos esetben akkor is elérhető, ha a szabadságvesztést nem börtönben hajtják végre. Számos ország azt a megoldást választotta börtönnépességének csökkentésére, hogy a rövid tartamú szabadságvesztéseket nem börtönben hajtják végre. Olaszország például állandósította a 18 hónapot meg nem haladó szabadságvesztések otthon történő végrehajtásának jogintézményét.

Vissza a társadalomba

Térjünk vissza a börtönök világához. Benkó Ildikó címzetes bv őrnagy, reintegrációs tiszt, a Szegedi Fegyház és Börtönben dolgozik, közvetlen kapcsolata van azokkal, akiket vissza kell segíteni az életük újrazezdéséhez.

EUrologus: Milyen változásokat, folyamatokat lát a saját szakmáján belül, ha visszatekintünk az elmúlt egy, esetleg két évtizedre? Ahogy változik a kinti világ is, a nevelőknek milyen újdonságokhoz kell alkalmazkodniuk, mit kell megtanulniuk?

Benkó Ildikó: Ennek a munkakörnek az alapfeltétele a megfelelő kompetenciák és a szakismereti tudás birtoklása. Ezért ma egy reintegrációs tisztnek, hogy jól lássa el feladatát, alapos jogszabályismeretnek és fejlett szociális készségeknek kell birtokában lennie. A reintegrációs tiszt munkája azért kiemelten fontos, mert ő a kapocs a börtön világa és a külvilág között a fogvatartottak számára, ő képviseli a lehetőséget a „bent” és „kint” között, munkájának – a befogadástól a szabadulásig tartó folyamaton keresztül – végig a fogvatartottat kell segítenie. Nem kell magyaráznom, hogy ennek a kapocsnak a szerepe a járvány ideje alatt még inkább felértékelődött. Bár a reintegrációs tisztek javarészt a börtönök falain belül végzik a munkájukat, azért a kinti világ változásai, kihívásai a zárt viszonyokon belül is kifejtik a hatásukat. A reintegrációs tiszteknek érdekes módon nem csak a fogvatartott ügyes-bajos dolgaival, de közvetve a családtagok esetleges problémáival is foglalkozni kell, hiszen ha az egyik vagy másik fél nem jut információhoz, nem tudnak egymásról, akkor az ugyanúgy lecsapódik a börtönben. Konkrét példát említve néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna a Skype kapcsolattartás ilyen nagyarányú használata a fogvatartottak között, mivel a hozzátartozók vagy nem rendelkeztek megfelelő internetes hozzáféréssel vagy nem ismerték, így nem tudták használni magát a programot. Ezekkel a problémákkal anno sokan keresték meg a reintegrációs tisztjüket.

A büntetés-végrehajtás az elmúlt években megpróbált felzárkózni a digitalizáció és a technikai fejlődés terén is. Erre a legjobb példa az úgynevezett KIOSZK bevezetése. Ezek a folyosókra kihelyezett táblagépek lényegében kiváltják a fogvatartottak kérelmeivel járó papírmunkát, elektronikus ügyintézési pontokként funkcionálnak. Ez a fejlesztés kifejezetten a reintegrációs tisztek adminisztrációs terheit csökkentette le.

EUrologus: Hogyan, mivel lehet motiválni az elítélteket, hogy ne kerüljenek többet börtönbe?

B.I.: A büntetés során értékeket közvetítünk a fogvatartottak számára, melynek során – jóllehet a személyiség már felnőttkorra természetesen kialakult – a korábban súlyos bűncselekményt elkövetett embert meg kell próbálnunk elindítani és végig kísérni a reintegráció útján. A motiváció kérdése nem egyszerű. Alaposan meg kell ismerni ahhoz egy fogvatartottat, hogy tudjuk, mik azok a konkrét dolgok, amivel őt motiválni tudjuk. A legfontosabb, hogy megfelelő empátiával tekintsünk a problémáira. A reintegráció két legfontosabb alappillére a munkáltatás és az oktatás. Mindkettő esetében kézenfekvő az eredmény, a fogvatartott/szabadult jövedelemhez jut. Ennek érdekében különösen nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a fogvatartottak számára biztosítsuk a munkavégzést, valamint bevonjuk őket a szakképzésbe, illetve oktatásba. Az anyagiak mellett fontos, hogy a munkáltatás és az oktatás által a fogvatartott pozitív visszajelzésekhez, sikerélményekhez juthat. Ezáltal fejlődhet a személyisége, az önbecsülése. Ezek a pozitív élmények, megerősítések adhatják az alapot egy új konstruktív értékrenden alapuló élethez. Hosszú ítélettöltés esetén több idő jut ezekre a változásokra, illetve azok támogatására. Számos példa van arra, hogy a befogadáskor még általános iskolai végzettség sem rendelkező fogvatartott kitartó elszántsággal, támogatott motivációval és kemény munkával sikeres érettségi vizsgát tett a falainkon belül. Ez számukra, valamint a családjuk és környezetük számára is adhat hitet, hogy a bűnözés helyett választható a tudás progresszív útja is, melyhez a fogvatartott megfelelő támogatás kap. Ha szabadulás után sikerül a megszerzett tudással, munkatapasztalattal elhelyezkedni, akkor a visszaesés kockázata jelentősen csökken. Szabadulást követően a befogadó környezetnek jelentős szerepe jut a múlt elfogadásában és a jövőbeni támogatásban.

50 százalék megjavul (?)

Nagy Norbert szerint ő azok közé tartozik, akinek börtönre volt szüksége ahhoz, hogy megváltozzon. Szerint a fogvatartottak felének van ugyanerre esélye.

EUrologus: Kellett a börtön ahhoz, hogy megváltozzon?

Nagy Norbert: Konkrétan igen. Odakint nem tudtam letenni a játékszenvedélyt. Rá kellett jönnöm arra idebent, hogy ha én megint elkezdenék kaszinóba járni, akkor az nem biztos, hogy ismét ide vezetne, a börtönbe, de minden kapcsolatomat meg fogja rontani. Élhetetlenné teszem az életemet és mindenkit elveszítek magam körül. A bent töltött idő és nagyon komoly és hosszú önismereti tréning.

EUrologus: Ez amit most elmondott, mennyire általános a rabok körében?

N. N.: Ötven-ötven százalék. A fogadkozás sokkal nagyobb, tízből kilenc ember azt mondja, hogy soha többet semmilyen bűncselekményt nem követ el. Akik komolyan gondolják, azokkal szoktunk beszélgetni, hogy ki mivel foglalkozzon a szabadulás után. Például ha be kell állni konyhára dolgozni, akkor én azt bármeddig képes vagyok csinálni, mert szeretem. És ha szeretem, akkor nem gondolkodom máson.

EUrologus: Mik a tervei?

N. N.: Nagy valószínűséggel külföldön fogok dolgozni, mert nem lesz erkölcsi bizonyítványom és bárhova elmegyek, nagyon hamar kiderül, hogy börtönben voltam. De az biztos, hogy dolgozni fogok. Ha itthon maradok, akkor villanyszerelés, ha külföldre megyek, akkor vendéglátás. Amíg vannak tervek, addig van jövő, jövő nélkül nincs élet.

Igény a szigorra

Barabás A. Tündének, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezető egyetemi tanárának a Miskolci Jogi Szemlében jelent meg “Alternatív büntetések hatékonysága a magyar igazságszolgáltatás rendszerében” címmel elemzése, 2019-ben. Következőket írja: “Magyarországon a büntetőpolitika első olvasatra tehát egyértelműen az egyre szigorodó, megtorló, szabadságelvonással járó megoldásokat előtérbe helyező irányba váltott az elmúlt évtizedben. Ez nem egyedi jelenség, hiszen a XXI. század nagy társadalmi és technikai változásai, az infokommunikációs forradalom, a globalizáció, és mindezek nem kívánt velejárói – az újkori népvándorlás, a szegénység növekedése egyes területeken, a bűnözés újabb formáinak megjelenése és terjedése, a terrorizmus – visszahozták az elrettentő büntetés igényét, ami azonban főképpen a súlyos bűncselekmények megelőzése, illetve a veszélyes bűnelkövetők semlegesítése területén mutatkozik meg.”

Ugyanakkor az alternatív büntetések előnyeire is felhívja a figyelmet. “A hosszan elhúzódó büntetőperek helyett gyors, a bűntettre adekvátan és közvetlenül reagáló és ezáltal olcsóbb eljárások eredményesebbek lehetnek. Több idő és energia juthat a bonyolult, összetett ügyek felderítésére és elbírálására. Eredményesebbé válhat a büntetések végrehajtása is. Hiszen a büntetőeljárás akár hosszú évekig is eltarthat és igen drága, lassúsága miatt visszatartó hatást is kevéssé gyakorol az elítéltre. Előfordul, hogy az elkövető már nem is érzi az összefüggést az általa elkövetett cselekmény és a büntetés között. A gyors és adekvát büntetés tehát sikeresebben tarthatja vissza az elkövetőt, a szabadságvesztésre ítéltekre is több figyelem juthat, mind a végrehajtás alatt, mind pedig azt követően” – állapítja meg Barabás A. Tünde.

Sötétben tapogatózva

EUrologus: A magyar bírói kar hogyan viszonyul az alternatív büntetésekhez? Az ugyanis kevés, hogy adottak a jogszabályi keretek, ha a bíró nem biztos abban, hogy az általa kiszabott büntetés valóban célt ér-e.

Krámer Lili: Azt nem tisztünk megítélni, hogy a bírói kar mennyire felkészült az alternatív büntetések kiszabására. A kutatásunkból az látszik, hogy a rendszerben nincs elegendő információ például arról, hogy a pártfogó felügyelet esetén milyen magatartási szabályokat lehet előírni. Ez egy olyan alternatív szankció, amelyet más alternatív büntetés mellett lehet kiszabni, önállóan nem. Például valakit fenyeget egy büntetés, de ennek kiszabása előtt, a bíróság előír neki különböző magatartási szabályokat. Ez lehet alkoholelvonó kezelés, konfliktuskezelési csoport, agressziókezelési tréning, vagy a pártfogó előtti megjelenés. De ezekről nincs elég információja a bíróságnak, így viszont érthető, hogy nem fog olyat előírni, aminek a teljesülését nem látja biztosítottnak. De példaként lehetne hozni az enyhe fokú büntetésként kiszabható intézkedést, a jóvátételi munkát, amelynek célja pontosan szerepel a Btk.-ban: a bűncselekmény által okozott kár jóvátétele. De a bíróságok mégsem alkalmazzák, mert úgy tűnik, nem látják biztosítottnak azt, hogy azt valóban a büntetés céljának megfelelően végre fogják hajtani. A Magyar Helsinki Bizottság kutatásából az is kiderül, hogy Magyarországon nő a pénzbüntetések és csökken a közérdekű munka aránya, ami szintén egy nemkívánatos folyamat, ha a büntetőpolitika hangsúlyait a börtönbüntetésről az alternatív szankciók felé szeretnénk eltolni – márpedig szerintünk ennek kellene a célnak lennie.

Eurologus: Van tehát jogszabály, de mi hiányzik?

K. L.: Nagyon fontos lenne, hogy szakmaközi párbeszéd induljon és a különböző jogalkalmazó szervek tárgyalóasztalhoz ülnének és rendszeresen a tapasztalatokat cserélnének. Az alternatív büntetések akkor működnek jól egy országban, ha rendszeres és meghatározott szakmai egyeztetés zajlik ezekről, ha folyamatos lenne a jó gyakorlatok cseréje, vagy lenne egy elérhető közös tudásbázis.

Adatok híján

Korábban már említettük, hogy ugyan a magyar börtönök zsúfoltsága csökkent, a 100 ezer lakosra jutó fogvatartotti arány európai összevetésben a legmagassabbak közé tartozik. A 2020-as adatok alapján ez 171,8, amely a 12. legmagasabb arány Európában. (Igaz, néhány évvel korábban még magasabb, 184-185 volt ez a szám.) Az Európa Tanács rendszeresen elkészíti jelentését az európai börtönviszonyokról. Külön jelentés foglalkozik a börtönök állapotával és egy másik az alternatív szankciók alkalmazásával, tehát a próbára bocsátásokkal, pártfogó felügyelettel. Utóbbi ismeretében némi képet kaphatnánk arról, hogy az alternatív szankciók terén nemzetközi összevetésben hol áll Magyarország.

Azonban ehhez a jelentéshez a magyar hatóságok nem szolgáltatnak adatokat.