A nyolcvanas években szülővárosomnak egy kifejezetten jó futballcsapata volt, stabil másodosztályú gárdaként szerepeltek, amikor a tehetséges fiatalokhoz „rutinos, vén rókák” érkeztek. Igen, utóbbiak adták-vették a meccseket, mint kiderült, az országos totóbotrány egyik központi helyszíne volt a városi sportpálya. Az egyik évben valószínűleg inkább vették az eredményeket, mert majdnem feljutottak a legmagasabb osztályba. Ehhez az utolsó meccsen egyetlen pontra volt szükség. De 8-1-re kikaptak. Hihetetlen csalódás volt számomra, amikor évekkel később kiderült, hogy ezek a meccsek egyáltalán nem ott előttem, a pályán dőltek el. És hogy a szeretve tisztelt labdarúgók egyszerű csalók voltak. Akik nem mellesleg nagyon tudtak focizni is.

Annyit mindenképpen megtanult a nyolcvanas évek totóbundáin felnőtt generáció, hogy a labdarúgás profibbá válása magával hozta a bűnözői módszerek kifinomulását is. Különösen az elmúlt évtizedben, amikor rendkívüli módon megnőtt az esetek gyakorisága, annyira, hpgy az felkeltette az uniós intézmények figyelmét is. Az Európai Parlament 2013-ban egy állásfoglalást  fogadott el a sportkorrupcióról, amelyben számos téren cselekvésre szólított fel, többek között az erre vonatkozó információk gyűjtését, cseréjét, elemzését és terjesztését. Egy másik állásfoglalásban , ugyanebben az évben az online szerencsejátékok kapcsán arra hívták fel a figyelmet, hogy a fogadásokkal kapcsolatos csalások könnyen társulnak pénzmosással, ami viszont érinti a belső piac egyensúlyát. 2014-ben pedig egy operatív Europol-projektet hoztak tető alá, a tagállami nyomozások támogatására.

Ennek a bűncselekmény-típusnak általánosan elfogadott meghatározását az Európa Tanács 2014. évi sportversenyek manipulálásáról szóló egyezményének  3. cikke tartalmazza. Az egyezmény szerint „a sportversenyek manipulálása olyan szándékos megrendezést, cselekedetet vagy mulasztást jelent, amely a sportverseny eredményének vagy menetének helytelen megváltoztatására irányul annak érdekében, hogy a fent említett sportverseny kiszámíthatatlan jellegét részben vagy egészben megszüntesse annak érdekében, hogy indokolatlan előnyt szerezzen önmagának vagy másoknak.”

Az Europol tanulmánya  szerint az összes sportág globális fogadási piaca évente 1,69 ezer milliárd eurót tesz ki. Ezen belül a labdarúgás a piac több mint 60 százalékát jelenti. Világszerte a fogadási forgalom 65 százaláka ázsiai irodákon keresztül zajlik, 21 százaléka az európai részesedés, a fennmaradó 14 százalék pedig a világ összes többi részéé. Ugyanakkor a szabályozott fogadási piac aránya világszerte csak 25 százalék, vagyis.

Magának a bűncselekménynek a véghezvitele, a tervezéstől a megvalósításig és a jogtalanul megszerzett jövedelem legalizálásáig nagyon magas fokú szervezettséget igényel, ráadásul nemzetközi környezetben, így aztán nem meglepő az a megállapítás, hogy a sportkorrupcióval kapcsolatos bűncselekmények a szervezett bűnözés körébe tartoznak. A határokon átnyúló együttműködés kulcsfontosságú, de ugyanilyen hangsúlyos az, hogy a csalások jórészt az online térben valósulnak meg.

A sportesemények befolyásolásán kívül ezek a bűnözők általában más, komoly bűncselekményekben is érintettek. Például a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben, pénzmosásban, vagyon elleni bűncselekményekben és zsarolásokban. A bűnszervezetekben részt vesznek uniós és EU-n kívüli személyek is. Utóbbiak körében nagyon nagy arányban figyelhetünk meg dél-kelet-ázsiai bűnszervezeteket. De vannak orosz ajkúak, örmények, albánok is – hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. Érdekes, hogy az ázsiai és az európai bűnbandák között nem jellemző a rivalizálás. Sokkal inkább az együtműködés figyelhető meg, nincs arra utaló jel, hogy ezen a piacon agresszív verseny alakult volna ki.

Nem meccset kell venni, hanem csapatot

Úgy gondolnánk, hogy egy mérkőzés megbundázásához annyi kell, hogy egy csapat játékosát vagy játékosait, edzőjét, a játékvezetőt megvesztegetik, akik aztán majd a kívánt eredmény érdekében csinálnak, vagy nem csinálnak valamit. Ez természetesen még mindig a gyakoribb megoldás, de több bűnözői csoport már átvágta a gordiuszi csomót: klubot vásároltak. Esetleg többségi, vagy irányító részesedést a klubban. Ezt a dél-kelet-ázsiai, különösen a kínai hálózatok alkalmazzák, becserkészik azokat az egyesületeket, amelyek kisebb-nagyobb pénzügyi nehézségekkel küszködnek és megteszik vételi ajánlatukat. Nem csak magánszemélyek, hanem vállalatok is részt vesznek ebben. Hogy az Európai Unióban ez mennyire elterjedt, arról egyelőre a hírszerzésnek nagyon kevés információja van, de a modell létezik és működik.

Itt egy pillanatra érdemes elidőzni. Az Európai Unióban napirenden van a kínai cégek nyomulása. A koronavírus-járvány felerősítette ezt a folyamatot: a válságban meggyendült cégekhez megérkezik a kínai befektető és nagyon vonzó ajánlatot tesz, amelynek fejében az EU-s cég hamar kínai érdekeltséggé válik. Bár ezek magánvállalatok, de kimutathatóan mögöttük van a kínai állam és a korlátlan pénzügyi finanszírozás. Emiatt már komolyan foglalkoznak az EU-ban ennek a magatartásnak a korlátozásával, hiszen a tiltott állami támogatás egy európai ország esetében azonnali uniós intézkedést vonna maga után. Vagyis a jelek alapján úgy tűnik, hogy a versenyszférában alkalmazott kínai modell elérte a sportegyesületeket is. Ahol immár nem kínai állami cégek szereznek európai érdekeltséget, hanem kínai bűnbandák. Illetve: ki tudja?

Az is egy létező modell, amikor nem klubot vagy részesedést vesznek a bűnözők, hanem saját maguk által irányított idegenlégiósaikat közvetítik ki egyesületekhez. Ehhez természetesen szükség van a kluboknál is megfelelő kapcsolatokra a vezetőségből, amikor azonban a légiós már a csapat játékosává válik, akkor könnyen válik irányíthatóvá egy mérkőzés. Más kérdés, hogy egy futballista hogyan kezeli azt a helyzetet, hogy ahová kerül, ott azonnal elkezd váratlanul rossz eredményeket produkálni a csapat.

Ilyesmi történt a magyar labdarúgásban is. Egy idegenlégiós egyik évben kiesett az első osztályból a csapatával, aztán átigazolt egy másik egyesülethez, amelyik még az NB I-ben szerepelt, de csak az idény végéig. A légiósnak tehát két év alatt két csapata esett ki a legmagasabb osztályból. Persze, nem állítjuk, hogy bundázás történt, de az nemzetközi nyomozók éppen az ilyen esetekről írnak tanulmányokat a sportkorrupció kapcsán.

9 év – 92 csalás

Mielőbb a rendőrségi tanulmány további részleteit is megismernénk, bemutatunk egy civil kutatást . Tavaly Argyro Elisavet Manoli, a Loughborough Egyetem akadémikusa is készített egy összesítést a 2010 és 2018 közötti sportkorrupciós esetektől. Összesen 92 esetet azonosított a tanulmány, a legtöbb csalás a futballpályákon történt, ez 47 esetet jelent.

Összességében 19 különböző sportággal kapcsolatban szereztek a kutatók tudomást csalásról. A labdarúgást az atlétika követte öt esettel, majd a tenisz és a kerékpározás, négy-négy esettel. De befolyásolták az eredményt – igaz, csak egy alkalommal – jégkorongban, kosárlabdában, biatlonban, úszásban, futásban és egy paralimpiai sportban is. Azt is megállapította a tanulmány, hogy ugyan az érintett országok némelyikében, például Franciaországban és Bulgáriában számos intézkedést hajtottak végre a csalás megelőzésére, mégis drasztikusan megnőtt a bejelentett esetek száma.

A focit és a teniszt szereti a maffia

Az Europol szerint a szervezett bűnözői csoportok, a maffia-típusú szervezetek nagyon jó üzletnek tartják ezt a fajta pénzkeresetet. Alacsony a kockázat és magas a hasznos, ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években folyamatosan növelték a jelenlétüket ezen a területen és várhatóan ez a tendencia a közeljövőben sem változik. Az egész üzleti modell úgy épül fel és a bűnözői csoportnak is ez a struktúrája, hogy lebukás esetén a felső, vezető réteg érintetlen marad. A játékosok, edzők, bírók, esetleg a velük kapcsolatot tartó közvetítők bukhatnak, de az irányítók rejtve maradnak a nyomozók előtt.

A leginkább érintett sport természetesen a labdarúgás, de növekszik a bűnözői érdeklődés a teniszmeccsek iránt is. Sőt, a hírszerzési adatok szerint más sportok is a célkeresztbe kerültek, mint például a kosárlabda, a kézilabda, a strandröplabda és a jégkorong.

A labdarúgással kapcsolatos fogadásokra világszerte fordított pénz messze felülmúlja a sportfogadás bármely más formáját: az elérhető adatok  szerint évente 895 milliárd eurót költenek az emberek a focira, míg – ahogy korábban írtuk – az összes költség 1,69 ezer milliárd euró. Egyes becslések  szerint a labdarúgó-mérkőzések kevesebb mint 1 százalékát csalták el. Természetesen az alcsonyabb osztályú meccsek az elsődleges célpontok a bűnöző csoportok számára, mert könnyebb megtalálni és megfizetni a megfelelő embert és sokkal kisebb a visszhangja egy „furcsa” eredménynek. Arra is ügyelnek, hogy ha nincs a korábban említett utaztatott idegenlégiós, akkor azokat a játékosokat találják meg, akiknek vagy kulcspozíciójuk van a csapatok belül, vagy pedig valamilyen problémával küzd (családi, alkohol, drog) és esetleg zsarolható is. A közvetítő pedig sok esetben a csapat volt játékosa, de mindenképpen olyan ember, akinek az adott környezetben van helyismerete és egyfajta megbecsülés, tisztelet is övezi.

A teniszmeccsek elcsalása az elmúlt években kifejezetten megnövekedett. 2014 és 2018 között csaknem 500 mérkőzést manipuláltak, az Europol szerint azonban a valós szám ennél sokkal nagyobb lehet. Érdemes megfigyelni, hogy 2016 és 2017 között kilencszeresére nőtt a csalások száma. A tenisz azért is vonzó, mert korlátozott számú részvevője van, akik azonban kulcsszereplők, így elég egy versenyzőt, vagy bírót megkörnyékezni. Megfigyelték, hogy a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) Futures eseményei és a Tenisz Szakemberek Szövetsége (ATP) Challenger versenyei az elsődleges célpontok. A bűnözők általában alacsony, vagy közepes téttel fogadnak olyan tornákon, amelyek összdíjazása 5000 és 10 ezer dollár között van. Ezeket a meccseket sokszor nem rögzítik videókon, és elég annyi is a kívánt eredményhez, ha az egyik játékos meccs közben hirtelen megsérül. Szinte kideríthetetlen és bizonyíthatatlan az ilyen típusú csalás.

A Covid hatása

A világjárvány természetesen érinti a sportkorrupciót is. A tavaszi lezárások miatt a meccsek jórészt elmaradtak, csak nagyon korlátozott számú sporteseményt rendeztek meg, értelemszerűen a korábbinak csak egy töredékét tudták manipulálni. Azonban úgy tűnik, hogy a bűnözők alkalmazkodtak az új helyzethez is, és ifjúsági, valamint barátságos meccseket céloztak meg. A csalók fantáziája és pénzéhsége azonban határtalan. Egyes országokban megfigyelték, hogy úgynevezett „szellemmérkőzéseket” kínáltak fogadásra. Vagyis olyan meccseket, amelyeket nem rendeztek meg, azonban a bűnözők olyan körülményeket teremtettek, mintha a sportesemény tényleg létezne. A bukmékereknek, fogadóknak felkínálják ezeket a „szellemmérkőzéseket”, amelyeket a közösségi médiában, blogokon vagy hamis webhelyeken hirdetnek. A tökéletesség kedvéért a csalók nem létező felállásokat, statisztikákat és meccseredményeket is mellékelnek, hogy megalapozott tudás birtokában lehessen a téteket megtenni.