Tíz év alatt, 2009 és 2017 között az emberölések száma folyatosan csökken az Európai Unió egészét tekintve. Mivel a legfrissebb adatsor is 2018-as, ezért még a briteket is uniós tagállamként tüntettük fel. Nélkülük egyébként összességében még jobb kép alakulna ki.

Egyre kevesebb a gyilkosság

A 28 tagállam közül 25-ben csökkent kisebb-nagyobb mértékben a szándékos emberölések száma, három országban növekedett. Az egyik ilyen állam Málta, ahol 2009-ben 4, 2018-ban pedig 6 emberölés történt, bár 2017-ben igazán csúcson volt a gyilkosságok száma, mert akkor 7 esetben oltották ki szándékosan valakinek az életét. A briteknél is hasonló volt a tendencia, csak egészen más számokkal: 2009-ben 708, 2017-ben 787, 2018-ban pedig 754 gyilkosság történt. A harmadik tagállam, ahol romlott a helyzet, az Svédország: a 2009-es 93 eset után 2017-ben már 113, 2018-ban pedig 108 emberölés történt. 25 uniós országban tehát egyértelműen jobb lett a kép, ennek mértékéről egy kicsit később. Említsük meg azonban itt és most a magyar adatokat, hiszen nálunk szintén jelentősen csökkent az emberölések száma. 2009-ben 139 gyilkosságot jelentettek, 2017-ben már csak 85-öt, 2018-ban pedig 83-at. Ezek az Eurostat hivatalos adatai, ugyanezekre az évekre a magyar rendőrség összesített adatai szerint 2009-ben 158, 2017-ben 104, egy évvel később pedig 88 szándékos emberölés történt. (Az eltérés lehetséges okairól kicsit később.)

Összességében tehát EU-szerte is jelentős mértékben csökkent a legsúlyosabb bűncselekmény előfordulása, mert 2009-ben még 6100 esetet regisztráltak, 2018-ban pedig már “csak” 4747-et. Az alábbi térképre felvittük ennek a három évnek az adatsorait, a kívánt év kiválasztása után a tagállamra rákattinva lehet látni az abszolút számokat.

A baltikum veszélyei

Az arányokban sok meglepetés nincs, a nagyobb országokban történik több gyilkosság, míg például Luxemburgban vagy a már említett Máltán 2-4 havonta egy. Mégsem a legnépesebb tagállamban történik a legtöbb emberölés. Németországban több mint 83 millióan élnek, 2018-ban 632 emberölés történt, míg a 67 milliós Franciaországban 779. Ezek között a számok között segít eligazodni az, hogy 100 ezer lakosra hány emberölés jut. Ezzel már sokkal valósabb képet kapunk arról, hogy milyen gyakran történik gyilkosság és itt már korántsem egyértelmű, hogy a nagy tagállamok a legveszélyesebb helyek. A listát toronymagasan vezetik a balti államok, mögöttük pedig egy negyedik északi ország, Finnország található. Az élen tíz év alatt helycsere történt, ehhez az kellett, hogy Litvániában rendkívüli mértékben lecsökkent a gyilkosságok száma – persze, csak a korábbi adatokhoz képest. Jól megmutatkozik uniós szinten is a csökkenés mértéke, ha a 28 tagállam átlagát vesszük: 2009-ben 100 ezer lakosra 1,78, 2018-ban pedig 1,23 emberölés jutott. Tíz tagállamban ekkora, vagy ennél magasabb a mutató, a többeikben kisebb. Utóbbiak között van Magyarország is, amely Írország és Ausztria között a 17. helyen található, 0,85-ös mutatóval. A lakosságarányosan legkevesebb gyilkosság – mondhatjuk, hogy hagyományosan – Szlovéniában történik.

Egy számháború háttere

Ne tegyünk úgy, mintha ilyen adatok közlése során ne tűnne fel az ellentmondás a hivatalos magyar és a – szintén magyar hatóságok által szolgálatott – uniós adatsorok között. Ebből 2019-ben komoly vita is kibontakozott, mert a 2015-16-ra szolgáltatott Eurostat adatok lényegesen rosszabb képet festettek Magyarországról, mint a hivatalos magyar adatok alapján az indokolt lett volna. Akkor az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) egy közleményt is kiadott, amelyben többek között ezt írják: “Az Eurostat honlapján feltüntetett 2015–2016 évekre vonatkozó adatok mind a szándékos emberölések kísérleteit, mind a szándékos befejezett emberöléseket is tartalmazzák, míg az előző években feltüntetett adatok kizárólag a szándékos befejezett emberöléseket foglalták magukban. A szándékos emberölések évenkénti változására vonatkozóan tehát csak akkor kaphatunk releváns eredményt, ha a 2015–2016-os éveknél is csak a szándékos befejezett emberölések számát vesszük alapul, amely 2015- ben 99, 2016-ban 101 volt, így az emberölési ráta ezekben az években is 1 körül alakult.”

Kiderül a közleményből az is, hogy 2016 után az Eurostat új adatnyilvántartási formát vezetett be. Ennek működési elve az, hogy a tagállamokban a nemzeti szabályozás alapján rögzített bűnügyi adatokat egységes rendszerbe foglalják, hogy azokat összehasonlíthatóvá tegyék. “Az új rendszer valójában bűncselekményi kategóriákat hozott létre, az egyes bűncselekmények kategóriákba sorolása a tagállamok feladata volt. Miután a büntetőjogi kódexek tagállamonként különböznek, az egyes bűncselekmények nem minden esetben feleltethetőek meg maradéktalanul az adott kategóriának” – áll a közleményben.

Adat kellene? Keresd meg!

A Qubit.hu is megkísérelt utánajárni mindennek, és közérdekű adatigénylés segítségével gyűjtötte be az adatokat. A korábban közölt – nem Eurostat-tól származó adatok ezeket a számokat takarják. A nyilvántartásban azonban vannak kérdőjelek. Egyrészt az ORFK azt mondja, hogy náluk csak 2009-től érhetők el ezek az adatok, a korábbiakat a Belügyminisztérium Jogszabály-előkészítő és Koordinációs Főosztály Koordinációs és Statisztikai Osztálya kezeli, így ezeket tőlük kellett kikérni. A Belügyminisztérium szerint azonban náluk nincsenek ilyen adatok, s ez enyhén szólva is hihetetlen. De hogy tovább bonyolítsuk a kérdést: ezek az adatok természetesen nyilvánosak és bárki számára hozzáférhetőek, az úgynevezett EBNyR bűnügyi statisztikai rendszerből. Itt egészen pontosan 2013 és 2018 június 31-e közötti időszakra lehet rákeresni. Mivel a 2009-es év hiányzik, a 2018-as pedig csak fél esztendő, ezért a 2017-es adatokat vetettük össze az Eurostat és az ORFK által közölt számokkal. 2017-re tehát az Eurostat 85 gyilkosságot tart nyilván Magyarország esetében, a magyar hivatalos szervek a sajtót 104 emberölésről tájékoztatják, a bűnügyi statisztika pedig 178 esetről számol be. Utóbbi mögött az lehet, hogy a magyar büntetőjog azonosan rendeli büntetni a kísérleti szakaszban megrekedt emberölést, illetve szintén az emberölés törvényi tényállásánál tárgyalja az előkészületet is.

Vagyis ennek alapján elképzelhető, hogy – más-más rendszerben értelmezve – mindegyik adatsor megfelel a valóságnak, még ha az olvasó nem is könnyen kap választ arra a viszonylag egyszerű kérdésre, hogy hány emberölés történt egy évben egy országban. Úgy tűnik, ehhez közérdekű adatigénylésre van szükség.

A napfény növeli az életkedvet

Vessünk egy pillantást arra, hogy milyen az öngyilkosságok aránya az EU-ban. Magyarországon még mindig él az a közkeletű vélekedés, hogy az öngyilkosságok számát tekintve igen előkelő helyen állunk Európában. Ez mára egészen biztos, hogy nem igaz – szerencsére. Hozzá kell tenni, hogy az emberölésekkel szemben az öngyilkosságok esetében azonban nem a középmezőny végén, hanem inkább a közepén foglalunk helyet, a 28 ország közül 100 ezer lakosra vetítve a 13. legtöbb a magyar szám (5,48), tulajdonképpen pont az uniós átlagon (5,5) vagyunk. Az esetleges folyamatok érzékeltetéséhez az Eurostat adatbázisában elérhető 2011-es és 2017-es adatokat állítottuk egymás mellé. (Luxemburg és Ciprus esetében a 2011-es helyett a 2012-es, Franciaország esetében pedig a 2017-es helyett a 2016-os szerepel.) Az össz-európai folyamatok hasonlítanak az emberöléseknél megfigyeltekhez, 100 ezer lakosra 0,7-tel kevesebb eset jut. A listavezető magasan egy balti állam, Litvánia, itt azonban már nem annyira egyértelmű az északi államok fölénye, hiszen Csehországban és Máltán is viszonylag magas az öngyilkosok aránya. Az viszont kétségtelen, hogy az Észak-Európában élők nagyobb arányban vetnek véget az életüknek önkezükkel, mint a napfényes déli országok lakói. Az utolsó öt helyen mediterrán ország áll.

Magyar középszer

Összevetettük a két adatsor annak az egyáltalán nem tudományos alaposságú képnek a megalkotásához, hogy melyik országban van a legnagyobb biztonságban az ember élete másoktól, vagy saját magától. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az együttes rangsort Litvánia vezeti Finnország, Észtország és Lettország előtt, vagyis ezekben az országokban a legrosszabb a helyzet. A lista legvégén Szlovénia található, megelőzve Portugáliát, Spanyolországot és Olaszországot. Ebben az összevetésben Magyarország a 28 állam közül a 15. helyen van.