Az alacsony és közepes jövedelmű országok esetében világszerte 554 milliárd dollárral (kb. 178 ezer milliárd forint) gazdagították saját országukat a gazdasági bevándorlók, vendégmunkások, ez az összeg a Világbank előrejelzése szerint ebben az évben mintegy 20 százalékkal, 445 milliárd dollárra (kb. 143 ezer milliárd forint) esik vissza. Ebbe a kategóriába tartozik a világ államainak túlnyomó többsége, kivétel ez alól az euróövezet, Észak-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland, Japán és Dél-Korea.

Ha a Föld valamennyi országát számításba vesszük, akkor tavaly 714 milliárd dollár (kb. 230 ezer milliárd forint) áramlott vissza saját országukba a külföldön dolgozóktól. Ebben az elemzésben azonban csak a már említett alacsony és közepes jövedelmű országok várható adatait próbálta meg előrejelezni a Világbank. Ebből a szempontból Magyarország a balkáni, a kelet-európai és a közép-ázsiai volt szovjet utódállamokkal került egy kategóriába. 

A Világbank felhívja a figyelmet arra, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság, a lezárások, utazási tilalmak, a társadalmi távolságtartás mind olyan dolgok, amelyek súlyosabban érintik a migráns munkavállalókat. A helyzetet tovább nehezíti, hogy számosan közülük olyan ágazatban dolgoznak – egészségügy, mezőgazdaság –, amelyek nagyon érzékenyen reagáltak a járványra. Ezek a munkavállalók is természetesen ki vannak téve a fertőzés veszélyének, viszont az elsők között kerülnek szóba, amikor a munkahelyek, bérek, esetleg az egészségbiztosítás elveszítése számításba jöhet.

Vannak országok, amelyeket ők tartanak életben

A vendégmunkások hazautalásai valóságos mentőövet nyújtanak sok ország szegény háztartásainak, ezen összegek nélkül nőhet a szegénység, és csökkenthet az otthon maradottak esélye például az egészségügyi szolgáltatásokhoz vagy az oktatáshoz való hozzáférésre, a családok a rendelkezésre álló pénzt az azonnali megélhetési kiadásokra fordítják. Az is megfigyelhető, hogy a hazautalásoknak köszönhetően kevesebb gyereket dolgoztatnak. holott ez a jelenség több helyen rendkívül aggasztó méretek ölt.

Például Madagaszkáron, ahol – szintén a Világbank adatai alapján – az iskolai oktatáson kívül eső gyerekek száma az ötödik legnagyobb a világon, az 5–17 éves korú gyermekek 47 százalékát érinti a gyermekmunka. A legtöbben – ezeknek a gyerekeknek 87 százaléka – a mezőgazdaságban kénytelen dolgozni. Négy százalékuk pedig, azaz 86 ezer gyerek elsősorban csillámot termel ki a számtalan bánya egyikében.

Az utalások csökkenésének vannak más negatív pénzügyi hatásai is. A lezárások, illetve a nemzetközi kereskedelem zavarai miatt csökkeni fognak a közvetlen külföldi befektetések: a Világbank szerint ez ezekben az országokban elérheti a 35 százalékos mérséklődést is. Ez viszont arra ösztönözheti az érintett államokat, hogy valamilyen külső finanszírozási forrás után nézzenek, ami további eladósodottsághoz vezet.

Az átutalások létfontosságú jövedelemforrások a fejlődő országok számára. A Covid-19 által okozott folyamatos gazdasági recesszió súlyosan megnehezíti a hazautalás lehetőségét, és ez még fontosabbá teszi, hogy a fejlett gazdaságok minél rövidebb időn belül magukra találjanak – mondta David Malpass, a Világbank Csoport elnöke. Hozzátette, hogy a Világbank azonnali intézkedéseket hajt végre annak érdekében, hogy az átutalási csatornákat nyitva tartsák és ezzel a legszegényebb közösségeknek segítsenek.

Amint a fenti grafikonból is láthatjuk, a világ számos országában a külföldön dolgozók hazautalt pénzei tartják életben a társadalmat. GDP-arányosan a polinéz szigetállam, Tonga esetében a legnagyobb ez az érték, 37,6 százalék, ami számszerűsítve tavaly 183 millió dollárt jelentett. Elemezve az európai adatokat, messze Montenegró a leginkább veszélyeztetett állam, nemzeti összetermékük negyedével ér fel a vendégmunkások hazaküldött pénze. Ugyancsak jelentős az ukrán (10,5 százalék) és az albán (9,4 százalék) adat.

Ez az érték nagyjából egyenletesen emelkedett az elmúlt években, de például 2010-ben még „csak” 1,8 milliárd dollár volt. Az EU-s csatlakozásunk látványos változást hozott: a 2003-as 295 millió dollárból 2004-ben 1,7 milliárd dollár lett. A világbanki nyilvántartásban az első magyar adat 1995-ös, akkor 152 millió dollárt utaltak haza a külföldön dolgozó magyarok.

Az utalás árát is meg kell keresni

Talán kevesen gondolnak arra, de a pénzküldések során fontos kérdés az is, hogy mennyibe kerül az átutalás. Ezek nagy része ugyanis nem elektronikus tranzakciókat jelent, hanem valamelyik pénzküldő szolgálat igénybe vételét. Amely egyrészt drága, másrészt a lezárások alatt alig-alig működik.

A Világbank által is megfogalmazott cél 3 százalék lenne, de ettől még nagyon messze vagyunk, van például olyan szolgáltató, amelyik 15,4 százalékos díjért dolgozik. Az üzletek bezárása és a szolgáltatások felfüggesztése miatt logikus lenne az, hogy az átutalások egyre nagyobb mértékben működjenek a banki tranzakciók keretein belül. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a szegényebb külföldön dolgozó munkavállalóknak nincs bankkártyájuk, online elérésük, vagy eszközük ahhoz, hogy ezzel az egyszerű módszerrel indítsák a pénzt útjára, arról nem is beszélve, hogy a célországban a családtagok hasonló nehézségekkel nézhetnek szembe.

Ez a tény ugyanakkor tartósan magasan képes tartani a készpénzes utalások árát. A Szaharától délre fekvő afrikai régióban a legdrágább az átutalás, ha itt valaki 200 dollárt akar elküldeni, akkor 9 százalékot kell utána fizetnie, vagyis 18 dollárt. Ennek a régiónak az is a sajátossága, hogy az összes migráns munkavállaló kétharmada a régión belülről érkezik.

Az utalások átlagos 20 százalékos csökkenése viszonylag nagy szórást mutat. Európában és Közép-Ázsiában ez 27,5 százalék, Afrika Szaharától délre eső részén 23,1 százalék, Dél-Ázsiában 22,1 százalék, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 19,6 százalék, Latin-Amerikában és a Karib-térségben 19,3 százalék, míg a legalacsonyabb Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceán szigetein 13 százalék.

Természetesen nagyon sok a bizonytalansági tényező, de 2021-re a Világbank némi emelkedést jósol. A 2019-es rekordév után az idei visszesést jövőre 5,6 százalékos növekedés követheti, ami 470 milliárd dolláros átutalást jelent. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a múltban is voltak válságos helyzetek, illetve területek a világon, de akkor azt lehetett megfigyelni, hogy a munkavállalók több pénzt küldtek haza. Most azonban a világjárvány tulajdonképpen mindegyik országot érintette, ezért a pénzutalások visszaesése is globális jelenséggé vált.

Regionális előrejelzések

A kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségbe történő átutalások 2019-ben 2,6 százalékkal 147 milliárd dollárra növekedtek, ami körülbelül 4,3 százalékponttal alacsonyabb, mint a 2018. évi növekedési ütem. 2020-ban az átutalások várhatóan 13 százalékkal csökkennek. A lassulást várhatóan az Egyesült Államokból érkező kevesebb pénz hozza el, az USA- ban dolgozók küldik a legtöbb pénzt a régióba. Számos ország függ az átutalásoktól, a legnagyobb veszélyt a csendes-óceáni szigetekre nézve jelentheti ez a folyamat. 2021-ben várhatóan 7,5 százalékkal több hazautalás érkezik a régióba.

Az európai és közép-ázsiai országokba az átutalások 2019-ben igen jelentősek voltak és mintegy hat százalékkal nőttek az előző évhez képest, így összesen 65 milliárd dollárról beszélhetünk. Ukrajna továbbra is az átutalások legnagyobb kedvezményezettje a térségben, rekordméretű, közel 16 milliárd dolláros részesedése volt tavaly. A térség más gazdaságai, például a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán és Üzbegisztán elsősorban az oroszországi gazdaságtól függenek. A globális koronavírus-járvány és az alacsonyabb olajárak együttes hatása miatt 2020-ban az átutalások körülbelül 28 százalékkal csökkennek.

A latin-amerikai és a karibi térségben 7,4 százalékkal, 96 milliárd dollárra növekedtek tavaly a hazautalások. Ez azonban egyenetlen volt a régió országai között, mert például Brazíliában, Guatemalában és Hondurasban több mint 12 százalékos volt az emelkedés, míg Bolíviában és Paraguayban 3,8, illetve 2,2 százalékos csökkenés történt. 2020-ban a régióba történő átutalások a Világbank becslései szerint a globális átlagnak megfelelően 19,3 százalékkal csökkennek.

A közel-keleti és észak-afrikai térségbe az átutalások az előrejelzések szerint 2020-ban 19,6 százalékkal 47 milliárd dollárra csökkennek, miután 2019-ben minimális, 2,6 százalékos növekedés történt. A várható csökkenés a járvány általános hatásai mellett az alacsonyabb olajáraknak is betudható. Ezt a térséget az euróövezetból érkező pénzek jelentősen befolyásolják. 2021-ben várhatóan javulást tapasztalhatunk, de csak lassú ütemben,1,6 százalék körüli emelkedésre számít a Világbank.

A dél-ázsiai átutalások várhatóan 22 százalékkal 109 milliárd dollárra csökkennek 2020-ban, miután 2019-ben 6,1 százalékkal növekedtek. A dél-ázsiai térségbe irányuló átutalások 2020-ban várható lassulását a koronavírus miatti globális gazdasági visszaesés okozza. Ebbe a térségbe az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból és az EU-országokból egyaránt utalnak pénzt a vendégmunkások.

Az Afrika szubszaharai részébe irányuló átutalások kis mértékben, 0,5 százalékkal már tavaly is csökkentek, akkor 48 milliárd dollár volt ez az összeg. A Covid-19 válság miatt várhatóan további jelentős, 23,1 százalékos visszaesés lesz, ami mintegy 37 milliárd dollárnak felel meg, míg 2021-re várhatóan 4 százalékkal nőnek ezek az összegek. Az innen induló vendégmunkások az EU térségében, az Egyesült Államokban, a Közel-Keleten és Kínában egyaránt jelen vannak. A világjárvány hatásain kívül a kelet-afrikai térség számos országában súlyos sivatagi sáskajárás nehezíti a helyzetet, megtámadva növényeket és fenyegetve a régió lakosságának élelmiszer-ellátását.