A nemek közötti bérszakadék témáját, az erről szóló cikkeket nagyon sokszor övezi értetlenség. A legtöbben ugyanis azt tapasztalják, hogy egy álláshelyen ugyanannyi fizetést kap egy nő, mint egy férfi, nincs nemek szerinti különbségtétel. Ilyen értelemben a nők egyáltalán nincsenek hátrányos helyzetben, vagy ha mégis eltérés lenne például egy férfi és egy női bolti eladó bérezése között ugyanazon a munkahelyen, azonos munkakörülmények és munkavállalói kvalitások mellett, az valóban kiugró szabálytalanságnak minősülne.

De nem is erről van szó, amikor a nemek közötti bérek eltéréséről beszélünk. Viszont ugyancsak tévútra visz, hogy amikor a bérszakadékot meghatározzák, akkor bruttó átlag órabérben adják meg a férfi és a női jövedelem összegét – és ennek kapcsán tulajdonképpen minden országban kisebb-nagyobb különbségeket láthatunk. Sőt, a Világgazdasági Fórum legfrissebb becslése szerint a férfiak és a nők egyenlő bérezése 257 év múlva valósul meg.

Mindezek valóban magyarázatra szorulnak, annál is inkább, mert folyamatosan találkozhatunk olyan erőfeszítésekkel, jogszabályjavaslatokkal, egyéb politikai, társadalmi kezdeményezésekkel, amelyek célja a nemek közötti bérezési egyenlőtlenségek csökkentése.

A férfiak magasabb jövedelmének okai

A nemek közötti bérrés, bérszakadék a nemek közötti egyenlőtlenség egyik formája, amely a munkaerőpiacon tapasztalható. Azonban nem csak a munkavégzéssel függ össze, hanem annál sokkal összetettebb, társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális tényezők húzódnak meg a háttérben. Amikor nemzetközi összehasonlítást vizsgálunk, a helyzet még bonyolultabbá válik, mert itt már szerepet kapnak az eltérő adórendszerek, bérformák, jutalmazások, szülői kedvezmények, vagy a gyermek-elhelyezési, oktatási lehetőségek. És komoly szerepük van a társadalmi hagyományoknak, amelyeket nyugodtan nevezhetünk előítéleteknek, s innentől egyenes út vezet a hátrányos megkülönböztetéshez, amely egyik mozgatója a nemek közötti bérszakadék alakulásának. A jelenség angol elnevezése egyébként “gender pay gap”, vagyis tartalmazza azt a kifejezést (“gender”), amelyet hallva mesekönyveket küldenek vérpadra a genderideológia terjesztése miatt, holott a kifejezés ebben a szóösszetételben is az, ami: nemek közötti bérszakadék.

Amikor egy életútra kivetített bruttó munkabért hasonlítgatunk össze, akkor az nem az adott havi fizetési papíron szereplő összegek felszorzásából áll. Figyelembe kell venni azt, hogy a keresőtevékenységet a nők sokkal gyakrabban szakítják meg, ide sorolandó elsősorban a gyermekvállalás és az azzal járó, általában a – bár eltérő modellek is vannak – nőket terhelő kötelezettségek.

A munkából való kiesés befolyásolja magát a munkabérből származó összjövedelem nagyságát. A fizetés – és az előremenetel – függ a munkatapasztalattól, a gyermekneveléssel és a háztartással járó többletmunka pedig saját képzésüktől veszi el az időt és az energiát. Innentől már jobban érthető, hogy a magasabb képzettséggel kapcsolatos elvárásoknak nehezebben tudnak megfelelni, s ez is kihat a jövedelmükre. Ez igaz a munkaadói oldalról is, kár lenne tagadni, hogy a nők alkalmazása során ne merülne fel szempontként a lehetséges gyermekvállalás, majd az azzal járó terhek, a gyermek betegsége esetén az ápolás, a szünidőkben a szabadságkényszer – férfiak esetében ez valahogy nem olyan hangsúlyos, mert majd a nők elvégzik ezt a feladatot.

Magyarországon 11,2 százalék a bérrés

Ennyi elmélet után nézzük a gyakorlatot. De előtte szögezzük le, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét a Római Szerződés már 1957-ben bevezette. Játsszunk el az elvek megvalósulásának esélyeivel annak tudatában, hogy a cikk elején említett jóslat valóság lesz. Ebben az esetben egy ilyen egyszerű, de az egész emberiséget érintő elv megvalósulásához 320 év szükséges. Az Eurostat jóvoltából 2018-as adatok állnak rendelkezésre. Átlagosan óránként a nők csaknem 15 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál az EU-ban. Persze óriási különbségek vannak az egyes tagállamokban. Míg Észtországban a legmagasabb ez a szám, 23 százalék, addig Magyarországon 11,2 százalék.

Hogy a dolog még összetettebbé váljon, jelezni kell, hogy a számok értelmezése nem olyan egyszerű. A nemek közötti kisebb bérszakadék egy adott országban nem feltétlenül jelenti a nemek közötti nagyobb egyenlőséget. Egyes tagállamokban az alacsonyabb bérkülönbség abból adódik, hogy a nők kevesebb fizetett álláshelyet töltenek be.

A nagy különbség pedig általában a részmunkaidőben dolgozó vagy csak bizonyos alulfizetett szakmákban dolgozó nők magas arányából adódnak.

Az EU-ban 2018-ban átlagban több férfi (59 százalék) tudós és mérnök dolgozott mint női (41 százalék). A vezetői pozíciók csupán 33 százalékát töltik be nők.

Az EU-ban a nők közel egyharmada részmunkaidőben dolgozik. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak is, hogy a nők félbehagyják karrierjüket gondozói, vagy családi kötelezettségeik miatt. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a nők esetében azt a bizonyos bruttó átlag órabért lefelé húzzák, vagyis hiába azonos a fizetésük a férfi kollégáikkal, ha kevesebb időt töltenek munkában. Ráadásul az így kiesett munkaórák esetében nincs, vagy lényegesen alacsonyabb a bevételük.

A nemek közötti bérszakadék eredményeképpen a nők nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénységnek idős korban. 2018-ban az EU-ban a 65 év feletti nők nyugdíja átlagosan 30 százalékkal alacsonyabb volt, mint a férfiaké. Itt is jelentős különbség van a tagállamok között – míg Észtországban 1 százalék ez a szám, addig Luxemburgban 43 százalék.

A koronavírus sokat ront a helyzeten

És az előbbi részletezett helyzeten sokat rontott a koronavírus-járvány. Mivel a lezárások újabb hullámának időszakában vagyunk, lehetetlen megjósolni, hogy mit hoznak a következő hónapok. Saaidia Zahidi, a Gazdasági Világfórum igazgatója azt mondta az EUrológusnak, hogy bizonyos mutatókból már egyértelműen lehet arra következtetni, hogy a nők helyzete tovább romlik, amikor a két nem jövedelmét hasonlítjuk össze.

„Az első bizonyítékok azt mutatják, hogy a Covid-19 társadalmi-gazdasági következményei aránytalanul befolyásolják a nőket. A nemek közötti egyenlőség figyelembevétele az azonnali válságkezelési és helyreállítási politikában kritikus fontosságú lesz a nemek közötti gazdasági paritás előmozdítása érdekében”

– jelentette ki Saadia Zahidi. A Világgazdasági Fórum számos szempontból hasonlította össze a nők lehetőségeit, reprezentációját. Ezek egyik az igazgatótanácsokban betöltött posztok aránya. A legnagyobb arányt elérő országok sem közelítik meg az 50 százalékot, az első helyen Franciaország van 43,4 százalékkal, nem sokkal marad el Izland és Norvégia.

Magyarország abban a csoportban kapott helyet, ahol a legalacsonyabb a nők részvétele a cégek vezető testületében.

A magyar adat 14,5 százalék, előttünk Kolumbia, Csehország és Szlovákia van (egyaránt 15,1 százalék), mögöttünk pedig Litvánia (14,3 százalék). Olyan országok előzték meg Magyaroroszágot, mint például Portugália, Lengyelország vagy Dél-Afrika. Az utolsó helyen egyébként Dél-Korea található 2,1 százalékkal.

A nemek közötti paritás több területen egészen jól áll, még akkor is, ha az egész világra vetíve nézzük az adatokat. Az iskolai végzettség, vagy az egészségügyhez való hozzáférés tekintetében, ha a teljes egyenlőséget 100 százaléknak vesszük, akkor ez a két arány 96,1 illetve 95,7 százalék. A legnagyobb aggodalomra azonban éppen a nemek közötti bérszakadékra rámutató gazdasági részvétel aránya ad okot. Itt nemhogy javult volna a helyzet, hanem visszalépésnek lehettünk tanúi, a nemek közötti paritás még a járvány előtti időkben 57,8 százalék volt. Ez az akkori körülményekkel számolva azt jelenti, hogy a különbségek – mint korábban említettük – 257 év múlva szűnnek meg.

A Világgazdasági Fórum ezidőtájt szokta nyilvánosságra hozni éves jelentését. Most azonban a járvány az ő terveiket is megváltoztatta, ezért a jelentésük – amelyek már tartalmazni fogják a járvány hatásait – 2021 márciusában lesz készen. Jól jegyezzük meg a 257-es számot és vessük majd össze a járvánnyal korrigált adatokkal. Egy ténnyel azonban már össze lehet hasonlítani: egy éve ez a szám még “csak” 202 év volt.

Végül álljon itt még néhány adalék, ami segíthet megérteni az összefüggéseket.

• Az elmúlt 50 évben 85 államban nem volt női államfő.
• Globálisan nőknek csak az 55 százaléka van jelen a munkaerőpiacon, míg a férfiak 78 százaléka.
• Hetvenkét országban tilos a nőknek bankszámlát nyitni vagy hitelt felvenni.
• Nincs olyan ország, ahol a férfiak ugyanannyi időt töltenek fizetés nélküli munkával, mint a nők.